Képek és történetek 3.
Barabás Miklós(?):
Nagy-Hajós Zsuzsanna portréjának restaurálása
A Portrétár Vihart Anna főrestaurátornak köszönheti a különleges átváltozás történetét, amit megosztunk a Képek és történetek 3. részében. Feltehetőleg Barabás Miklós által festett Nagy-Hajós Zsuzsannát ábrázoló portré restaurálásába engedünk betekintést.
A restaurátori dokumentációt írta: Vihart Anna főrestaurátor
A festmény háromnegyedes beállításban láttatja az ősz hajú, fekete ruhás hölgyet. Az ábrázolás pontos, jól megformált, a festett réteg vékony, finom átmenetekkel megoldott. A festményt átvételkor megsárgult lakkréteg fedte, a finom szövésű vászon mélyedéseibe beült a szennyeződés. Legfeltűnőbb volt a képen a hölgy arcán és dekoltázsán megjelenő, számos világos tónusú, a testszíntől elütő javítás, melyek a kép egységét megbontották, az arcot és a testet foltossá tették, ezáltal zavarták az összképet. A vászon hordozó átvételkor kissé hullámos, néhány törés volt felfedezhető rajta, de ettől eltekintve jó állapotú.
Az arc, a nyakék, a jobb ruhaujj, valamint a ruha mellrésze átvételkor.
A világos foltok javítások. Az alatta levő, eredeti felületeken enyhén megsárgult lakk, valamint a vászon mélyedéseibe beült szennyeződés látható.
A vászon húzószéleinél nyilvánvalóvá vált, hogy a vásznat dublírozták, a festővászonnál finomabb vásznat ragasztottak a hátoldalra. A ragasztás jól tartott. A hátoldalon megjelenő foltok vélhetően a dublírmassza átszívódásából következnek. A dublírvászon átvételkor poros, közepére fehér krétával egy jelet rajzoltak.
A vakkeret ékelhető, fája zsugorodott és ennélfogva kissé deformálódott. Hátoldalán számos jelzés található. A vakkeret felső lécén feketével festve: "Nagy-Hajós Zsuzsanna 1873-18.."1 Az alatta levő sorban pedig "F. Barabás M. 1878". Felette balra, kék ceruzával, fordítva felírva "800 -" mely talán egy árjelzés lehet.
A festményről UV-lumineszcens felvételek is készültek, melyen az erősen lumineszkáló lakkréteg alatt és felett a kép jelentős részén sötét foltként mutatkozó átfestések voltak felfedezhetőek, melynek tónusa legalább két különböző beavatkozásra utal. A háttér jobb oldalát nagy területén átfestették. Átfestés található a szignó körül is, a jobb alsó sarokban, valamint a hölgy arcán, dekoltázsán és ruháján.
Annak megállapítására, hogy az átfestéseket, valamint a megsárgult, szennyezett lakkréteget milyen módszerrel lehet a legeredményesebben eltávolítani, kutatóablakokat nyitottam a vállon és az arcon. A sötét lakkréteg Alkonek és foltbenzin 1:3 arányú keverékével eredményesen eltávolítható volt, míg az átfestések levétele legeredményesebben acetonnal volt elvégezhető. A lakkréteg és az átfestések alól jelentős számban fehér, szélesen felhordott tömítések kerültek elő, melyek az ép részekre is ráfedtek.
A szignó (1. kép: fehér keret) lumineszcens felvételen megjelenő sötét folt átfestés jelenlétére utal. A vászon megtört, ennek vonala alulról szintén a szignó vonalába fut bele, mely szintén a javítást valószínűsíti. A szignó és az évszám infrafelvételen (2. kép) jobban kivehető. A szignó a szennyezett lakkréteg eltávolítása után.
A festmény vakkeretről való lefejtését követően a vászon hátoldalának portalanítása következett. A festmény
párásítás, vasalás és préselés után az eredeti, megtisztított vakkeretére
került vissza. A festett felületen viszonylag kevés kipergés pótlásáról
kellett gondoskodni. A tömítésre használt massza enyvet, hegyikrétát és hármas
keveréket tartalmazott
), majd erre, a környezethez való színbeli beillesztés
érdekében, akvarellel aláfestés került.
A festmény lakkbenzinben oldott dammárgyanta lakkot
kapott. A tömítések és kisebb elszíneződések eltakarására beilleszkedő retus
készült, csökkentett olajtartalmú olajfestékkel, kötőanyagként a lakk anyagát
felhasználva. A végső lakkréteg anyaga Lefranc akril lakk spray.
Az átváltozás eredménye pedig: