Ernst Lajos és Barabás Miklós művei
Ki volt Ernst Lajos és mi köze Barabás Miklós alkotásaihoz?
Ernst Lajos egy rendkívüli életutat bejárt, tragikus sorsú műgyűjtő és múzeumalapító volt. 1912-ben alapított múzeuma fennmaradt, de magáról az emberről és a gyűjteményéről is keveset tudunk, pedig Ernst Lajos intézménye egyszerre volt állandó kiállítással rendelkező múzeum, kortárs kiállítótér és aukciósház a 20. század elején.
Ernst Lajos 1872. április 20-án született zsidó családba. Semmi nyoma nincs annak, hogy a művészet szeretetét és a magyar történelem iránti érdeklődését Ernst Lajos otthonról hozta volna, ilyen indíttatást kapott volna a szülői házban. Műveltsége egy nagyon speciális területre korlátozódhatott, és ismereteit valószínűleg autodidakta módon szerezte.
Elsősorban a Nemzeti Múzeum kiállításai hatottak Ernstre, innen ered a történeti festészet iránti rajongása, a nemzet nagyjai arcképeinek gyűjtésére irányuló törekvése. Itt találkozhatott először történelmi személyiségek és művészek kultuszával, annak múzeumi megjelenítésével.
1887 körül, tizenöt évesen már elkezdett gyűjteni. Gyűjtésére vonatkozólag kevés forrás áll rendelkezésünkre. Fennmaradt azonban a művészekkel illetve művészözvegyekkel, leszármazottakkal folytatott levelezésnek az a töredéke. A levelekből kiderül, hogy Ernst már az 1890-es évek második felében felvette a kapcsolatot az akkor még élő, jelentős 19. századi történeti festőkkel. Miután a Nemzeti Szalon igazgatója lett, még több művészt megismert, mint a kiállítások szervezője levelezett velük, néha gyűjteményébe illő műveket rendelt meg tőlük. A Nemzeti Szalon igazgatói posztjának elnyerésével Ernst aktív résztvevője lett a budapesti művészeti életnek, jelentős kapcsolatokra, tapasztalatokra tett szert, melyeket később saját múzeumában tudott kamatoztatni. Megismerte a kortárs magyar művészetet, és magukat a művészeket is.
Magángyűjteményének állandó bemutatására Ernst 1909-ben immár egy saját épületet akart, saját kiállítóhelyiségekkel, és ennek érdekében még ugyanabban az évben megtette az első lépéseket. A múzeum 1912 május közepén nyitotta meg kapuit Ernst múzeuma otthont adott a képzőművészek, írók, költők kultuszának, a történelem romantikus, heroikus ábrázolásainak. Az Ernst Múzeum a megnyitást követő években Budapest fontos kulturális központjává vált. A lapok az időszaki kiállításokról rendszeresen beszámoltak, a múzeumban rendezett előadások szélesebb közönség érdeklődésére is számot tarthattak.
Az Ernst Múzeum 1913-as, X. kiállításának a címe Magyar Biedermeier Művészet volt, ahol több Barabás kép is szerepelt. Így írt a Pesti Hírlap erről a kiállításról.
(Forrás: Arcanum: Pesti Hírlap, 1913. április 30. / 102. szám)
"Az Ernst- muzeum tulajdonosa, Ernst Lajos, és igazgatótársa, dr Lázár Béla, most a muzeum szellemével teljesen összehangzó kiállítást rendezett. Kikutatták és bemutatják a magyar biedermaier-kor festő- és szobrászművészeinek munkásságát. (...) A kiálításban természetesen történelmi levegő fogadja az embert. Visszakalandozunk elődeink közé, akik nem is olyan régen éltek s akikről mégis alig tudott valamit a mai nemzedék. Ha tudott is, inkább lekicsinylő gunynyal emlegette. Mert hiába, az öregség és elmúlás mindig maradiságot jelent a fiatalság szemében. A művészetben talán mégis máskép áll a dolog. A művész a kort festi, friss szemekkel, duzzadó erővel s a jó művész mesteri munkája mindig a későbbi korok fölé emelkedik. Fiatal marad íme: a biedermaier magyar atyamesterének; Barabás Miklósnak, aquarelljej ma is megannyi mesterművek s a legjobb angol vizfestők alkotásaival egyenrangúak. "
Ernst tisztán látta, hogy a gyűjtemény bővítése, az állandó vásárlások a tönkremenetel kockázatát hordozzák magukban. Világos lehetett számára, hogy ahhoz, hogy múzeuma tovább működjön és gyűjteménye megmaradjon, valamilyen jövedelmező vállalkozásba kell fognia. Mivel leginkább a műtárgyakhoz értett, és már kiterjedt kapcsolathálózattal rendelkezett ezen a területen, kézenfekvőnek tűnt, hogy művészeti aukciók rendezésével biztosítsa intézménye anyagi hátterét. Az aukciós házak a gazdasági világválságig jól működtek. A húszas-harmincas években az Ernst Múzeum, és maga Ernst Lajos a művészeti közélet középpontjában maradtak. A múzeum és Ernst anyagi problémái azonban hamarosan aggasztóakká váltak, bár a közönség ezt még jó ideig nem érzékelte. A műtárgypiac válsága és Ernst fékezhetetlen vásárlásai megingatták a múzeum financiális bázisát, ami nem más volt, mint Ernst magánvagyona és műkereskedelmi vállalkozása. Kölcsönöket vett fel, adósságai pedig idővel fedezet nélkül maradtak. A kölcsönöket a ház eladásával nem tudta maradéktalanul visszafizetni, sőt, valószínűleg újabbakat vett fel, így 1931-től gyűjteménye eladásának gondolatával is foglalkoznia kellett. De ki vette volna meg ezt a magyar tárgyú gyűjteményt? Ernst kollekciójának jó része teljesen értéktelen volt a külföldi vásárlók számára, így tulajdonosuk csak hazai értékesítésre gondolhatott. Kézenfekvőnek tűnt, hogy a nemzeti múltra vonatkozó gyűjteményt valamely közintézmény vásárolja meg az állam költségén. A tárgyalások az állam és Ernst között valószínűleg már 1931 folyamán megindultak, azonban ekkor már feltehetőleg Ernst zsidó származása hátráltatta a megállapodást.
1937 tavaszán Ernst Lajos, a neves műgyűjtő, művészetpolitikus és múzeumalapító eltűnt, majd néhány héttel később holttestét partravetette a Duna. A gyűjtő sorsa bevégeztetett. A gyűjtemény sorsáról még csak találgattak. 1939 elején végül a Magyar Királyi Postatakarékpénztár aukcióján két részletben elárverezték, külön a kéziratokat, külön a műtárgyakat. Az aukción a közönség távolmaradt, a múzeumi vezetők vették meg az érdekesebb műtárgyakat. A múzeumok vásárlásainak köszönhetően a gyűjtemény egy része különböző közintézmények anyagát gazdagítja mind a mai napig. Másik része magántulajdonba került, és bizonyos darabjai ma is felbukkannak különféle aukciókon. Így például katalógusunkhoz kutatva aukciós oldalakon találtunk több olyan Barabás képet is, amely egykor Ernst aukció egyik darabja lehetett.
Barabás Miklós: Margareth Atkinson portréja, 1842
Kiállítva: Ernst aukció 1936. LIV tétel
A cikk forrása: Róka Enikő: Ernst Lajos gyűjteménye és az Ernst Múzeum, Budapesti Negyed 32-33. (2001/2-3)