Az ünnepség, ami elmaradt...

A KÉP ÜNNEPE. Barabás Miklós: Pyrker János László, József nádor és Arany János portréjának fogadtatása

(2. rész)

Szvoboda Dománszky Gabriella írása

A Pyrker-kép körül kibontakozó publicitás nagyot lendített Barabás pályáján. A 1840-es években mindvégig emelkedtek az árai, és számos megrendelést kapott, míg bekövetkezett a legnagyobb elismerés: uralkodói portré festésére kérik fel. József nádor egészalakos, életnagyságú képmását rendelte meg nála a Nemzeti Képcsarnokot Gyámolító Egyesület, ezúttal már országos jellegű közadakozásból összejött pénzen, 1846-ban. [1] Ennek bemutatója talán túltett volna a Pyrker képmásén is, de a sors másképp akarta, így most egy elmaradt ünnepségről szólok.

A mű megrendelése összefügg a Pyrker képtár ügyével. Mikor 1843-ban a nádor Kubinyi Ágostont nevezte ki a Nemzeti Múzeum igazgatójává ő az újonnan elkészült múzeumépületbe (az épület hivatalos megnyitása előtt) a Pyrker Képtárat szállíttatta be elsőként Egerből, 1844 július 19-én. Ám e lépéssel láthatóvá vált, hogy az eddig főleg önkéntes adakozásból, koncepció nélkül összegyűlt múzeumi képtár javarészt ,,idegen" értsd egyetemes - műveket tartalmaz. Ez megdöbbentette a pesti közvéleményt, és hiába rendelkezett a kollekció magas kvalitással, sokak számára elfogadhatalan volt, mivel az intézmény ,,...legelső feladata: nemzeti irányban hatni."; [2] Ez késztette Kubinyitkoncepciózus gyűjteményfejlesztő lépésére, amikor 1845-ben elhatározta a Nemzeti Képcsarnok megalakítását a Nemzeti Múzeum kebelén belül, kizárólag magyar mesterek alkotásai számára. [3] E célra a múzeum szegényes ellátmányából lehetetlen volt anyagiakat előteremteni, ezért Kubinyi mindenekelőtt egy társadalmi mozgalmat indított útnak. Megszervezte a fentebb említett József Nádor Nemzeti Képcsarnokot Gyámolító (esetenként Alapító) Társaság-ot, amely adományokat gyűjtött a múzeum számára történő képvásárlásra, kortárs magyar mesterektől. A nádor, aki számára a Nemzeti Múzeum körüli történések mindenkor ,,a legkedvesebbek" voltak, azonnal jóváhagyta az egyletalapítási folyamodványt, és az eszme rövidesen országos pártolást nyert.

A működést a nádor - a remélt legfőbb pártfogó - portréjának megrendelésével kezdték, és az intézmény első megbízatásának ellátása Barabás megtisztelő feladata lett. A festő ekkor a József Nádor Nemzeti Képcsarnokot Alapító Egyesület nagyválasztmányának tagja, neve mellett állandó jelzőként szerepel, hogy ,,nemzeti" művész. A feladat rangos, történelmi jelentőségű, a pesti értelmiség háláját volt hivatva kifejezni a nádornak, aki évtizedeken át oly sokat tett Pest-Buda igazi fővárossá tételéért. Ez a kép volt az első, amely országos hatókörű adakozás útján, honi kortárs mester által készült - mondhatni félhivatalos jelleggel.

A képet a nádor 50 éves uralkodói jubileumán, 1846 márc. 19-én József napkor kívánták bemutatni a publikumnak, a József Nádor Nemzeti Képcsarnok ünnepélyes megnyitója keretében. Ám a rendezvény ezúttal elmaradt, mivel a nádor egészsége megrendült, és rövidesen meghalt. A kép így csendben foglalta el a helyét a múzeum gyűjteményében.

Az életnagyságú mű a nádort a Szent István Rend nagykeresztes vitézeinek díszöltözetében, a budai vár dísztermében ábrázolja. [4] A kompozíció hasonló a Pyrker képéhez, az ábrázolt itt is egy márványoszlop előtt áll, a leomló drapéria ezúttal vörös. A budai királyi rezidencia termei vörösek voltak, tehát a helyszín minden bizonnyal hiteles, és Barabás feltehetőleg megtekintette azt munkája során. Mint tudjuk a budai vár uralkodói reprezentációra szolgáló termei egyébként is heti egy alkalommal a publikum részére is látogathatók voltak. [5] A nádor vállain gazdag aranyláncon a Mária Terézia által alapított Magyar Királyi Szent István Rend jelvénye díszlik, aranyszegélyű sötétzöld zománcos kereszt, fölötte királyi korona. Mellén középen rendjel, ugyancsak a Szent István Rend gyémántos csillaga. Öltözéke a rend hivatalos viselete, arannyal hímzett vörös selyembársony alsóruha, hatalmas zöld bársony mente, gazdag arany hímzéssel és hermelinnel díszítve. A mente bélése karmazsinvörös selyem. A lábán vörös harisnya és zöld bársony, aranyhímzéses rövid csizma. A nádor kezében a múzeum tervrajza látható, alant Pest látványa tárul fel, a Nemzeti Múzeummal, a Dunával, a rajta haladó gőzhajóval és a Lánchíd állványzatával. A figura egy díszes asztalkára támaszkodik, amelyben a budavári palota egyik bútorát ismerhetjük fel. Az asztalkán látjuk a rend csákóját - amely ezúttal fehér hermelin, fehér kócsagtollas forgóval - továbbá iratokat, a múzeum alaprajzát és könyveket, köztük a Magyar Tudós Társulat évkönyvét, valamint a Corpus Juris Hungarici köteteket. Az utóbbin egy pár fehér selyem kesztyű. 

A nádor feltehetőleg nem állt modellt a képhez, mivel annak készülése idején már beteg volt, Barabás jegyzőkönyve sem említi, hogy élet után készült volna a portré, pedig ezt az ilyen kompozícióknál gondosan jelzi. De a mester többször is találkozott a nádorral személyesen, és tudjuk milyen kitűnő karaktermemóriával bírt. Az arc egyébként Einsle ismert képére megy vissza, amely korábban metszetben is megjelent, [6] és a portré tekintete nem tükröz eleven benyomást. A mester legfőbb gondja láthatóan a díszruha minuciózus előadása, az asztalka aranyozásának megcsillogtatása. Kétségkívül valamiféle paradigma-váltásnak vagyunk tanúi, a grandiózus előadás, a barokkos-romantikus lendület a Pyrker képmás óta végleg elcsitult. A nádor-képen térélmény tulajdonképpen nincs, a száraz, merev kompozíciót függőlegesek és vízszintesek uralják, - a neoklasszicizmus rég letűnt fogásait idézve, bécsi módra átalakítva. Vagyis itt az új divat, a Bécsből eredeztethető biedermeier pesti változata. Tudjuk, hogy a nádor budai lakában milyen puritán, polgárias életmódot vitt. [7] Nos a képmás ebben hiteles, egy szolíd polgárt látunk uralkodói díszben. 

Az elmaradt ünnepséget azért megtartották, de csak a szabadságharc után, amikorra minden megváltozott. A József Nádor Nemzeti Képcsarnok 1851 nyarán megkapta a felsőbb engedélyt, hogy korábban elmaradt megnyitóját végre megtartsa. [8] Ám ez az ünnep már nem a nádor jubileumának, hanem teljes egészében a magyar mesterek alkotásait gyűjtő Nemzeti Képcsarnoknak szólt. Az 1851 szeptember 8.-án tartott rendezvény ötszáz meghívott jelenlétében, lelkesült, magyar nyelvű szónoklatokkal zajlott le, rendkívüli érdeklődéstől kísérve. [9] Képzőművészeti esemény felé ilyen figyelem eddig nem fordult Pesten, de az abszolutizmus korszakában e megmozdulások különös jelentőségre tettek szert azzal, hogy ezeken - a művészet örve alatt - szabadon és nyilvánosan, magyarul lehetett szólni. A közönség a megnyitó után megtekinthette az első, 52 képből álló, jórészt magyar kortárs művekből összeállított tárlatot, élén a Barabás-féle nádori képpel. De a kép bemutatása elsikkadt, a Nemzeti Képcsarnok nevéből is kikopott József nádor neve. Barabást csak a jelentős, 900 ft-os honorárium vígasztalta, és az a tény, hogy a nádor megjelentetésének szakértője lett, később, a nádori szoborbizottságban döntő szava volt, neki kellett megítélnie, hogy a Johann Halbig (Donnersdorf 1814-München 1882) müncheni szobrász által készített alkotáson ,,...constatálható e a hasonlóság"; [10] egy helyszíni szemle során, Münchenben.

[1] FEJŐS 1957, 37-47.

[2] LIGETI 1870.

[3] FEJŐS 1957, 37-47.

[4]  Barabás Miklós: József nádor képmása, vászon, olaj, 234x198 cm, jelezve lent jobbra: ,,M. Barabás Miklós 1846-ban"; MNM TKCs ltsz: 90.1, régi leltári szám: 3166. A kép az 1950-es évektől a MNG állományában volt.  1990-ben egy műtárgycsere alkalmával került vissza a Történelmi Képcsarnokba. (MNM TKCs Archívum, ügyirat-szám 45.985/1990); A kép közölve: Új szerzemények a Magyar Nemzeti Múzeumban. I. Szerk.: PINTÉR János, címlap és 20. old.; Barabás önéletrajz 1944, Jegyzőkönyv, 1142.

[5] VOIT Pál: A budai várpalota interieurjei. Budapest Régiségei, 1955. 221-241.

[6] Anton Einsle: József nádor, 1840-es é. Vászon, olaj, 95x79 cm, j. n. Budapesti Történeti Múzeum, ltsz: 1183., továbbá Anton Einsle és Kern M. u. Franz Eybl: József nádor. 1842, papír, litográfia, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok.

[7] YBL Ervin: A budai várpalota helyreállítása a XIX. század derekán Tanulmányok Budapest Múltjából,Budapest, 1956. 307-331.

[8] Nemzeti Képcsarnokot Alakító Egyesület évkönyve. Második korszak. VIII-XVII. év. (1852-1861.) Pesten, 1862.

[9] A' magyar Nemzeti Múzeumban létező Nemzeti Képcsarnok ünnepélyes megnyitása 1851 september 8. Leirta MÁTRAY Gábor, Széchényi Országos Könyvtár őre, a' Magyar Nemzeti Képcsarnokot alakitó Egyesü-let titoknoka. Pesten, 1851. 10.

[10] BUDAY József dr.: József nádor szobrának leírása és története. Budapest Székes Főváros közterein álló szob-roknak és emlékműveknek törzskönyve.
Szerk.: GERLÓCZY Károly kir. Tanácsos, első alpolgár-mester. Budapest, 1895. 19.