Képek és történetek 2.

Pyrker János László képének fogadtatása Egerben

Az a maga nemében példátlan dolog, hogy Pest-Budán 1840-től évenkénti rendszerességgel nyilvános, kortárs képzőművészeti kiállításokat rendeztek, új helyzetet teremtett a magyar művészeti életben. A főváros társadalma ekkor szembesült először a képzőművészeti nyilvánosság e professzionális formájával, amit úgy éltek meg, mint egy újabb lépést az Európa fejlettebb régióihoz való felzárkózás útján. A tárlatokat a Pesti Műegylet [1] , egy frissen - 1839-ben - alakult civil szervezet teremtette meg, és az egyesület által rendezett kiállítások láttán a képzőművészet iránt minden korábbinál nagyobb figyelem bontakozott ki a főváros közönségének köreiben. Ám a kiállításrendezésben mind a szervezők, mind a művészek járatlanok még, mivel azok a viselkedésformák, azok a gesztusok, amelyek az ilyesfajta rendezvények klasszikus elemei, [2] nálunk még nem alakultak - alakulhattak - ki. 

Bizonyítja ezt az a tény is, hogy a bontakozó modern rendszerek mellett a reformkorban a műalkotás befogadásának egészen különös, archaikus formáival is találkozunk, a megelevenedett érdeklődés kielégítésének jegyében. Talán a legszebb példa erre a Barabás Miklós (Márkosfalva 1810-Budapest 1898) által festett Pyrker János László reprezentatív portréjának [3] fogadtatása Egerben. A portrét nagyszabású megmozdulás keretei között adták át Eger város előljáróinak és közönségének, és ez - egy képzőművészeti alkotás ünneplése - nem volt megszokott gesztus nálunk. Nyilvános ovációban eddig csak a politikai élet szereplői, vagy énekesek, színészek, különösen a Pestre is elvetődő nagy európai sztárok részesültek, és az, hogy egy képzőművész hozzájuk hasonló elismerést kapott, a kulturális élet mélyreható változását érzékelteti. Egy-egy újonnan megszületett műalkotás ünneplésének szokása Itáliában századokra, sőt az antikvitásig nyúlik vissza, és talán nem véletlen, hogy az első nagyszabású, a képzőművészetnek szentelt fényes ceremónia az évekig Velencében működő Pyrker János László egri érsek személyével kapcsolatos.

Barabás e nagyszabású megrendelése előtt már kapott hasonló hivatalos megbízást, de a Pyrker portré minden eddigi munkáján túltett. 1836-ban közvetlenül Pestre való megérkezése után három 300 és 400 Cfl-es (Convenciós, birodalmi forint) értékű portrét festett vármegyei megrendelésre. [4] Heves vármegyének Buttler János grófot egész alakban, [5] majd Bihar és Hont vármegyének Széchenyi Istvánt ugyancsak egész alakban.[6] A reprezentatív, hivatalos portré műfajában a mester ekkoriban még eléggé járatlan, de a Buttler képmás láttán úgy tűnik mégis derekasan megbirkózott feladatával. Előképként a helyben fellelhető százados vármegyei portrék szolgálhattak, erről tanúskodik az ábrázolt figura barokkizáló testformálása, testtartása, és az egész kompozíció előadása is, amit a vármegye közönsége minden bizonnyal nagy megelégedéssel fogadott. E megbízatások után Barabás visszatért Erdélybe, majd Gräfenbergben fürdőzött, és a fővárostól való távolléte következtében a hasonló, országos megrendelések elmaradtak. Jegyzőkönyvének tanúsága szerint erdélyi tartózkodása alatt is festett hivatalos felkérésre, de ezek jóval kisebb megbízások voltak 80-120 Cfl-es árban. Hogy a fentemlített hivatalos portrék közzététele hogyan történt, arról eddig nem találtam forrást, feltehetőleg azért, mert nem is adódott körülöttük számottevő akció. Barabás karrierje 1840-ben vett nagy lendületet, a Pesten való végleges letelepedés után. 1842-re már befutott művész, a kulturális elit számontartott alakja. A fiatal mester felívelő karrierje és a képzőművészeti nyilvánosság kibontakozása együttesen, mozgásba hozta az egész magyar művészeti életet. Barabás műveinek megjelenését a pesti kiállításokon nagy figyelem kísérte, egy-egy festményének elkészülte, vagy akár életének eseményei is, napi hírré lettek a sajtóban. A következő nagyszabású megrendelésre nem is kellett soká várnia, 1842-ben ez volt a Pátriarca Érsek Pyrker László ő Excellentiája portré, a 70 éves főpap pappá szentelésének ötvenedik évfordulója alkalmából. [7] A megrendelés egész alakos, nagyméretű, reprezentatív képre szólt, a megrendelő Eger város tanácsa, a költségeket a város polgárai viselték, közadakozásból, [8] ezzel is kifejezve hálájukat Pyrker jótetteiért, a város érdekében hozott intézkedéseiért. A mester kiválasztását az ekkor már évek óta Egerben díszlő sikeres Buttler portré is segíthette. A műalkotásokra való közadakozás gesztusa e korban még nem szokásos, az egyetlen ilyesfajta ismeretes megmozdulás a Peter Krafft (Hanau, 1780-Bécs, 1856) által festett hatalmas magyar történelmi képek érdekében történt, nádori kezdeményezésre 1826-ban. [9] De az idegen festő, és a nem igazán kedvező tematika következtében a kezdeményezés nem aratott átütő sikert. Ám a Pyrker kép igazi nemzeties alkotás volt, az érdekében szervezett, Eger városára korlátozódó közadakozás a század második felében sorozatosan zajló megmozdulások korai előképe, és úgy tűnik a Pyrker-portré az első kompozíció, amely szélesebb körű, spontán polgári kezdeményezésre történt gyűjtés eredményeképp került megrendelésre. Mint Rózsa György rámutat, az akció különös mozzanata, hogy az egyházi ábrázoltról világi közösség rendelte meg a tisztelgő portrét.[10] A képért a festő 350 Cfl-t kapott, de a gyűjtés során ennél jóval több jött össze.[11]  

Barabás a helyszínre utazott, hogy élet után fesse meg modelljét. Elutazása dátumát kiemelve megörökítette jegyzőkönyvében: 1842 november 22. Több hónapot időzött itt, megmegszakítva tartózkodását, míg 1843 áprilisára bevégezte a művet. A nagy, egészalakos arckép mellett még két kisebb portrét is készített, az érsek saját megrendelésére. [12] 

Barabás igyekezett minden addig megszerzett tudását kamatoztatni alkotásán, és a mű az egyházfejedelem kegyességének, közéleti és költői érdemeinek reprezentatív összefoglalója lett, a komplex programot feltehetőleg maga az ábrázolt koncipiálta. Pyrker egy nyitott architektúrai keretben áll, márványoszlop és leomló zöld bársonyfüggöny előtt, elegánsan és kétségkívül igen mértéktartóan megőrizve a barokk uralkodói portrék látványos külsőségeit. Az alak anatómiája modernebb mint a Buttler portrén, a kidomborodó has, az s vonalú testtartás eltűnt, és a főpapi reverenda vörös pompája alkalmat adott a romantika megcsillanására is, amely a vörös-zöld komplementerre épülő koloritban az óvatosan alkalmazott átlós kompozícióban sejlik fel. Az egyszínű ruha arra késztette a festőt, hogy laza, repkedő, szálkázó ecsetkezelést alkalmazzon, a homogén felület megbontására. Az alakot körbeveszi a vörös moiré szegélyes érseki köpeny, hátán függ a széles karimájú kalap. Mellén, baloldalon, a szív felett a Magyar Királyi Szent István Rend gyémántos rendjele, nyakában a hivatalát jelző gazdag ékszer, a drágakövekkel kirakott egyenes érseki kereszt függ. Alatta az 1825-ben kapott vaskorona rend jelvénye látható a kétfejű sassal, amely ,,...mintegy politikai mondanivalót is kifejez, utal az ábrázoltnak a Habsburg ház iránti lojalitására." [13] A főpap mellett karosszék és díszes asztalka áll, az asztalon költői művei, a Tunisias, a Rudolf von Habsburg (Rudolphias), a Die Perle der heiligen Vorzeit, és a Bilder aus dem Leben Jesu und der Apostel kötetei. Alattuk egy irat, amely felsorolja az érsek érdemeit: ,,Jó tettek. Székesegyház építése, Nemzeti Képtár, Oskola, Szarvaskői út, Cs. Kir. Katona Tiszti lak." Pyrker kezében irattekercs, amely poétai tevékenységére utal. Különös, -országos - jelentőséget ad a festménynek az érsek grandiózus adománya, az 1836-ban a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott mintegy 190 darabos egyetemes képtár, [14] amely ekkoriban még Egerben volt, és a város polgárai méltán voltak büszkék rá. [15] A megnyíló háttérben Eger városára látunk, és az érsek legnagyobb művére, a Hild József (Pest 1789-1867) által tervezett egri bazilika homlokzatára. Jól kivehető az előreugró oszlopos-timpanonos előcsarnok, a díszes, korinthuszi oszlopfőkkel, valamint az oromfal alatti síkon olvasható felirat: ,,VENITE ADOREMUS DOMINUM"; (Jöjjetek, imádjuk az Urat!) A timpanon mögötti attikán látjuk a velencei Marco Casagrande (Miave 1806-Cison di Valmarin 1880), az érsek kedvelt mesterének három óriási szobrát, a Hit, Remény és Szeretet allegóriáit. Jól kivehető a Remény mögött felmagasodó hatalmas kereszt is. Az attika előfalán felirat, és római számokkal az 1837-es évszám, a felszentelés ideje. A kompozíció jobb oldalán feltáruló terem a képtár, falán a háttérben Paolo Veronese: Velence allegóriája [16] című műve látszik. Az aranyozott asztalka lábának támasztva a poétát jelképező líra tűnik fel, egyik ágán babérkoszorúval. Az érsek portréja fínoman megmintázott, érezni rajta, hogy a mester természet után készítette. Pyrker szája egyéb arcképeinek tanúsága szerint kissé furcsa állású, ezt a festő gyengéden eltűntette. Az előadás a Bécsben ekkor dívó nagyszabású uralkodói képmásokat idézi, leginkább a korábbi nagy rivális, Anton Einsle (Bécs 1801-1871) hivatalos portréit, amelyeket az osztrák mester ebben az időben sorozatban állított ki a Bécsi Akadémiai tárlatokon. [17]

A pompás kép láttán az 1843. március 30-án megtartott közgyűlésen az egri városatyák úgy döntöttek, ,,...hogy az elkészült művet ünnepi szertartás keretében fogják elhelyezni a városháza tanácstermében ... (amely) a város zászlói alkalmas elhelyezésével kirakásával s egyéb célszerű ékítményekkel díszíttessen fel."; [18] A tanácstermet újonnan kifestették, ahol az ünnepségek kezdetén a festményt a város kék-vörös színeivel ékesített függönnyel letakarva és - egyéb, más jeles egyéniségek már ott lévő portréival együtt - virágkoszorúval felékesítve helyezték el. [19] Az ünnepségen sajnálatos módon maga a festő nem tudott részt venni, ekkoriban már angliai útján járt, és az ünnepelt főpap is távolmaradt, ő kétségkívül szerénységből.

Már a kép festéséről is többször hírt adott a főváros sajtója, míg ünnepélyes átadásáról szinte minden lap megemlékezett röviden-hosszabban. A leleplezés a főbíró vezetése alatt folyt le, a tanács tagjai, a céhek képviselői, a város tisztesebbjei, a polgári lövészek és széles néptömeg jelenlétében. [20] A Regélő Pesti Divatlap, Garay János orgánuma érzékletes leírást közölt az egri tudósítótól: ,,Eger május 1. Ápr. 30-án érdekes polgári ünnepélyt hirdetett a romvár bástyáiról ledörgő két mozsárágyú. Eger közönsége t. i. áthatva nagyméltóságú Pyrker László érsekünk atyai áldozataitól, mellyekkel már oly sok szegénynek vérkönnyeit szárítá fel, elhatárzá az atyának emlékét Barabás Miklósnak művész ecsete által örökíteni - A' városi terem fulladásig tömve volt magas rangú vendégekkel, kiknek egy kiegészítő részét - örömmel legyen mondva - hölgyeink' koszorúja képezé, kik mosolygó arccal szemlélték végig az ünnepélyt. Az újdonan festett falzatot ékesítő elhúnyt püspökök életnagyságú képei mellett myrtuskoszorú lebegett. Eger városa' érdemteljes főbírája terjedelmes, históriai adatokon épült szónoklata, mondhatai lelkesedéssel hallgattatott végig. A felolvasott irat után a' lepel két nemzetien öltözött egyén által az érintett képről levonatott, mellynek homlokáról az atyai gond 's szeretet párosulván sugárzott le a' nemes lelkesedéssel hallgató tömegre." ... Majd a cikk így folytatja: ,,Említendőnek vélem itt azon ezüst palétát is, mellyet Eger városa közönsége hódolva a' művészet varázsának, ez alkalommal Barabás Miklós részére készíttetett, mellynek tükör sima lapjára e' szavak metszvék: ,,Markusfalvi Barabás Miklósnak honunk' remek művészének hálás tisztelettel Eger város' közönsége 1843 április 30."

Az érseket tekintettel tudományos, költői és a közjóért tett érdemeire külön köszöntötték: ,,A' zöld asztalon látható volt még egy olaj- , babér-, s tölgyfalombokból idomított koszorú, a' béke, polgári, 's költői érdemeket ábrázoló 's mely emlékül fog érsekünknek átnyújtatni.'' Az ünnepség leírása szerint ezután ,,Az ,,éljen" hangzatára a' piacz terén megzendült gr. Valmoden lovasezred hangászkara; majd a ' városház' ablakából emlék gyanánt rézgarasok hullottak a vígan újongató gyerkőczök közé, kik vetélkedve kapkodtak az emlék után. [21]

A cikkben említett - Pyrker életét és érdemeit taglaló beszédet - Eger város főbírája, Rózsa Károly tartotta, a főjegyző pedig egy ,,tiszteleti ódát" adott elő. A ,,polgári örömünnep"-en elhangzott főbírói beszédet oly fontosnak tekintette a tanács, hogy azt ,,...nem hiuságból ugyan, sem pedig önhaszon feltételezéséből, hanem egyedül azért, hogy a nemes városnak ezáltal is javára, díszére s a nemes közösség kényelmére csak némi részben is szolgálhasson" kinyomtatni rendelte. [22] S, hogy a város apraja-nagyja megtekinthesse e büszkélkedésre okot adó képet, az ünnepség után a város tanácstermét este 7 óráig nyitva tartották." [23] A cikkben felemlített ezüst paletta adományozása is testületi döntés alapján történt: "...miután Barabás Miklós úr minden várakozást meghaladva teljesíté a föstmény elkészítésében városunk kívánságát, készítsen a közönség annak megismerése jeléül a képre begyűlt öszveg felmaradt részeiből egy ezüst balettát a következő felírással: "Márkosfalvy Barabás Miklósnak honunk jeles föstészének művészi tökélye méltánylatával Eger város közönsége, 1843-ik évi Ápril. 30-kán." [24] Egyben úgy határoztak a városatyák, hogy a népszónok adandó alkalommal juttassa el a művésznek, ami meg is történt, bizonyítja ezt Barabás Londonból írott köszönőlevele. [25]

,,Ezen ünnepély' emlékére este tánczvigalom tartatott, a' casino termében, melly bűvészileg volt kivilágítva 's felékesítve, 's az egészet kiemelete az olasz növények közül kilövellő sugárkút. Fájdalom a' terem nem volt látogatott, azon körülménynél fogva, mivel máj. 2-án követválasztási tánczvigalom leend, s hölgyeink két éjt átvirrasztani a' jóllét elleni bűnnek képzelék."[26]

Mint az idézett cikkben olvashatjuk, a rendezvény eltér más művészek, színészek, vagy muzsikusok megtisztelésétől. A színpad világának matadorait tapsorkán köszönti, majd a színház falain kívül fáklyás felvonulásokban, pezsgős vacsorákban, tósztokban van részük. De a ,,nemzet festőjét" - a képzőművészetet - valami egészen más, sokkal komolyabb rendezvény illette meg. Hagyományok hiányában - mint a leírásokból kiderül - a rendezőség a politikában szokásos liturgiai klisékhez nyúl, az esemény a hivatalos vármegyei szertartások századokra visszanyúló rendje szerint zajlik, szinte középkorias gesztusokat idézve. IIyen ceremóniák - koronázások, esküvők, temetések, országgyűlési követek vagy főispáni beiktatások stb. - alkalmából kerültek megrendezésre, róluk többször olvasni a kor sajtójában. E megmozdulásokon gyakran szerepeltek műalkotások is, ám csak dekorációként, mellékesen. A Pyrker képmás ünneplése viszont egyaránt szólt mind a nagy tiszteletnek örvendő ábrázoltnak, mind a ,,hazánkfia" festőművésznek, és kétségkívül magának a műnek is. Az esemény fő - új - eleme a nemzeti kultúra ekkor zsendülő ágának, a képzőművészetnek való tiszteletadás, a laudáció a magyar kultúrának is szólt, és e nemben nálunk eddig példa nélküli.

[1] SZVOBODA DOMÁNSZKY Gabriella: A Pesti Műegylet története 1839-1865. Miskolc- Budapest 2007.

[2] KOCH Georg Friedrich: Die Kunstausstellung. Ihre Geschichte. Berlin, 1967. 71.

[3]  Barabás Miklós: Pyrker János László (1772-1847) egri érsek képmása, 1842 olaj, vászon 245x168 cm, jelezve lent balra: ,,Márkosfalvi Barabás Miklós festé Egerben 1842-ben" felirat az asztalon lévő papíron: ,,Jó tettek. Székesegyház építése, Nemzeti Képtár, Oskola, Szarvaskői út, Cs. Kir. Katona Tiszti lak." Dobó István Múzeum, Eger, lt.: 55.277. Származás: egri városháza díszterme 1949.

[4]  Barabás önéletrajz, 1944, Jegyzőkönyv, 269., 288., 289. tétel.

[5]  Buttler János, 1836. v.o. 250x153 cm, j.l.j.: ,,festé Márkosfalvi Barabás Miklós Pesten 1836-ban" Dobó István Múzeum, Eger, lt.: 55.348

[6] Széchenyi István egész alak 1836. Vászon, olaj, jelezve lent balra: ,,festé Márkosfalvi Barabás Miklós 1836." 225x139 cm, Selmecbánya, (Bánská Stiavnica, SL) Városi Múzeum.

[7] RÓZSA 1987, 304.

[8] Honderű, 1843 május 20. 685. A kép megrendelésére és felavatására vonatkozó adatok: Heves Megyei Levééltár 1/a. 111. rsz. kötet. Nr. 34., 39., 41., 43., 62., 63.; H. SZILASI Ágota: Arcok I. Az egri Dobó István Vármúzeum Képzőművészet Gyűjteményében lévő történeti (főúri, polgári, főpapi) festett és szobor arcképábrázolásai. Agria Dobó István Vármúzeum Évkönyve XXXVI. 2000. 423-497.

[9]  SZVOBODA DOMÁNSZKY Gabriella: ,,Régi dicsőségünk..." Magyar históriai képek a XIX. században. Corvina, Budapest, 2001. 16-17.

[10] RÓZSA György: A Pyrker-ikonográfia képtípusai. In: Pyrker emlékkönyv 1987, 304.

[11]  Barabás önéletrajz 1944, Jegyzőkönyv, 796. tétel.

[12] Barabás önéletrajz 1944, Jegyzőkönyv, 797-798. tétel. 

[13] RÓZSA György: A Pyrker-ikonográfia képtípusai. In: Pyrker emlékkönyv 1987. 304. 

[14] Pyrker János László egri patriarcha-érsek Képtára a Magyar nemzeti Múzeum Képcsarnokában. Írta Mátray Gábor. Pesten, 1846.

[15] Pyrker képgyűjteménye érseksége idején Egerben 1828-1844-ig nyilvános képtárként működött, majd a Nemzeti Múzeum elkészülte után Pestre szállították, ahol 1846-tól fogadta a közönséget. Hogy mennyire szükség volt e nyilvános egyetemes gyűjteményre, azt jelzi, hogy a hivatalos megnyitó előtt a pesti festők már engedélyt kaptak a művek másolására. MÁTRAY 1851. 10.

[16]   Paolo Veronese: Velence allegóriája, olaj, vászon 140x140 cm Budapest, Szépművészeti Múzeum, lt.:105.

[17] TRNKA, Gabriele (geb. Sadofsky): Anton Einsle (1801-1871) Mitteilungen der Österreichischen Galerie, Jg. 31/Nr. 75. Wien, 1987.

[18]  Heves Megyei Levéltár V-1/a 111. rsz. kötet, N 34. SUGÁR 1987, 262. j.

[19]  Ezek: III. Károly (VI. Károly császár), gr. Telekesy István, Erdődy Gábor, Barkóczy Ferenc, Eszterházy Károly püspökök, Rottenstein Károly főbíró és Kováts János arcképei. (SUGÁR 1987, 140.) Ezek később ugyancsak a Dobó István Vármúzeumba kerültek. H. SZILASI 2000.

[20] SUGÁR István: Pyrker János László érsek és Eger városa. In: Pyrker emlékkönyv 1987, 140. 

[21]  Regélő Pesti Divatlap, kiadja GARAY János, 1843, máj. 7. 1178 szelet

[22] SUGÁR 1987, 140.

[23] SUGÁR 1987, 265. j.

[24] Maga Barabás is fontosnak tartotta ezt az elismerést, mert erről az eseményről életrajzában is megemlékezik: "Az egri község Pyrker jól sikerült képéért a fizetésen kívül egy ezüstből készült aranyszegélyű palettával tisztelt meg." Barabás önéletrajz, 1998., 156.

[25] Heves Megyei Levéltár V-1/a, 111. rsz. köt. Nr. 62, 63. SUGÁR 1987, 267. j.

[26] Regélő Pesti Divatlap, 1843, máj, 7. 1178 szelet.